A szövetségi és tartományi kormánytól kapott pénz csak főútvonalakra vagy gyűjtőutakra szolgál, nem pedig alegységekre. Út- és gyűjtőutakkal pályázati pénz után mehetünk. Nem ez a helyzet a felosztott utakra. Vagyis a főútvonalakra és a gyűjtőutakra kaphatunk megfelelő forrást, de az alterületekre nem. Ez azt jelenti, hogy a megosztott utak építése költségesebb. Az alosztályok dollárjai közvetlenül a költségvetésünkből származnak.
A helyi entitások teljes mértékben felelősek a felosztási infrastruktúra kifizetéséért. A megye azonban nem szed be annyi adóforintot, hogy fedezze a városrész utcáit. Valójában 1970-től napjainkig 30 százalékkal több infrastruktúrát adtunk a városrész utcáihoz ugyanazon lakosság számára, főként a városok terjeszkedésének köszönhetően. Amikor a részegységeket először megépítették, a fejlesztő ezeket a költségeket beleszámolta a ház árába. Ezt a pénzt aztán a megyei önkormányzatnak adományozták. Más szóval, ezeket a kezdeti felosztási utakat nem a megye építette.
Az összes beszedett új adót az utcák szántására, söprésére fordítják, karbantartásra pedig alig marad. Minden rendben van, amikor az utak újak, de amikor elöregednek, karbantartásra szorulnak, és nagyon kevés pénz marad a költségvetésben ezek fedezésére.